.

A szerepl�k sok mindent �t�ltek. Test�ket sokszor bor�totta seb, hihetetlen gyorsas�ggal gy�gyultak meg. A v�g k�zel�ben ezek a sebek m�r m�ly karcol�sk�nt hagytak nyomot. De t�ny hogy b�rmilyen seb�k is volt, mindenki megk�nnyebb�l�s�re a szerepl�k hamar talpra �lltak. A komorabb� v�lt hangulatr�l a csupasz �s h�f�dte t�j gondoskodott.

A farkasok �tra keltek ebben a haldokl� vil�gban, f�radtan �s s�ntik�lva.

Az els� szerepl� hal�la felborzolta az idegeket, �s gondolom sok mindenkit s�r�sra k�sztetett. A szerepl�k, akik olya er�snek t�ntek, most� elf�radtak �s egyenk�nt adj�k �t magukat az „alv�snak” ezen a kietlen puszt�n.

A szerepl�ket a n�z� a sz�v�be z�rta, �s k�nnyes b�cs�t vett t�l�k. Egyetlen szem�ly �ltal „szenderegtek” el a szerepl�k, akit szint�n lehetett kedvelni egy bizonyos pillanatig, de ut�na egy gyilkost form�ltak bel�le, aki abban a megtiszteltet�sben r�szes�lt, hogy elt�vol�tsa az �tb�l h�seinket.

Ha els�re nem is, de t�bbsz�ri n�z�sre meg lehet �rte a Mi�rt-et. Ugyanis a vil�g a v�g�r j�rta �s ahhoz, hogy legyen hely az �jnak, a r�ginek el kellett t�nnie.� �s b�r �rtelmetleneke t�nik a kegyetlen gyilkol�s, kiv�gz�s, de mindannyian gazdag�tott�k ezzel az utat a feladat beteljes�l�s�hez.

A n�z�ben els� n�z�sre a gy�l�let marad, m�sodszorra a meg�rt�s, harmadszorra pedig az �r�k gy�sz… Mert konkr�tan nem gy�ztek, de valamit el�rtek…