Testtömeg: a nőstények 18-55 kg, a hímek 20-80 kg
Testhossz: 1,3-1,6 m
Táplálkozás: főképp emlősállatok
Szaporodás: 62-75 nap vemhesség után 1-14 kölyköt hoz világra

A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is megtalálhatjuk képviselőit. Az egykor összefüggő, hatalmas területen ma már csak elszigetelt populációi maradtak fenn a túlzott vadászat következtében. A természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán keresztül a trópusi esőerdőkig  mindenhol meg képes élni, amely nagyszerű alkalmazkodó képességét is mutatja.

Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat – persze ez utóbbiakat csapatban vadászva. A kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket. Akár 70 km/h-ás sebesség elérésére is képesek. Miután a legnagyobb sikerre törekednek, elsősorban az eleve hátránnyal induló legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki. Ezáltal fontos a szerepük a prédapopulációk számának szabályozásában. A zsákmányt leterítve – a híres farkasétvággyal - fejenként akár 9 kilogrammot is képesek belőle elfogyasztani. A dögöt sem veti meg, gyakran próbálják közös erővel elkergetni más farkasokat, medvéket és pumákat friss zsákmányuk mellől. A települések szeméttelepein is megjelennek, hajdan az ősi emberi közösségeket is így kerülgethették, amely a kutyák háziasításához vezetett.

Az előítéletekkel ellentétben a farkasok rendkívül magas fokon szerveződött szociális csoportokban élnek. A farkasfalkák létszáma az élőhely adottságaitól függően 2-36 között lehet, de 5-9 egyed az általános. Ezek a falkák tulajdonképpen nagycsaládok, amelyek a vezető alfa-párból, és azok utódaiból állnak, de idegen farkasok is csatlakozhatnak hozzá. Szigorú hierarchia uralkodik a falkában, az abszolút úrnak az alfa-hím számít, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése esetén (betegség, sérülés stb.) a béta-hím váltja fel. A bukott alfa-hím ilyenkor rendszerint elhagyja a csapatot, de ez sem törvényszerű. A rangviszonyok jól nyomon követhetők a táplálkozási sorrend megfigyelésével. Határozott domináns és behódoló viselkedésükkel kerülik el a szükségtelen összecsapásokat. A rangban alul lévő farkasok megadást jelző viselkedésének része, hogy a legsérülékenyebb testrészeiket kínálják fel a rangban felettük állóknak. Ezáltal biztosan elkerülik a domináns egyedek végzetes támadását.

A farkasokra az év során az egymást váltó "letelepedett" és "nomád" életmód jellemző. Tavasszal és nyáron egy területen maradnak, míg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járnak be éjszakánként. Ekkor naponta akár 200 kilométert is megtehetnek, 8 km/h-ás átlagsebességgel.

Erős territoriális viselkedés jellemzi őket, a falka felségterülete az élőhely adottságainak megfelelően 130-13000 négyzetkilométer között van. A területüket hevesen védik a betolakodókkal szemben, még meg is ölhetik azokat.

A farkasüvöltés a horrorfilmek gyakori betéte, még ma is borzongást kelt az emberben. Ez az egymástól nagy távolságokban lévő farkasok közötti kommunikáció leghatékonyabb eszköze, így jelzik hollétüket, és területük határát. Illatanyagokat - ugyanezen célból - csak az alfa-hím használ.

A szaporodás kizárólagosan a domináns alfa-pár előjoga. Vagyis a farkasokra a monogámia jellemző, azzal, hogy az alfa-egyed kiesésével a rangsorban következő veszi át a helyét. A szaporodási időszak január és április között van, az északabbra élő farkasok esetében később, mint a délebbre élőkénél. A nőstény évente egyszer ivarzik, az ösztrusz 5-14 napig tart. A párzás után a szuka egy odút ás, amelynek bejárata először lejt, majd emelkedik a vízbefolyás gátlására. Az áltagosan 63 nap vemhesség után vakon és süketen megszülető kölyköket 3 hétig csak az anya neveli. A számuk változatos, akár 14 is lehet, általában 7 szokott lenni. 5-10 nap alatt állnak talpra, a kezdetben kék szemük 10-15 nap múlva nyílik ki.

Az idősebbé váló kölykök nevelésében a csapat összes tagja részt vesz, beleértve a visszahányt eledellel való táplálást is. A szülőodút 8-10 hetes korukban hagyják ott a kölykök. Játékaik során ekkor már kezdenek kialakulni a hierarchia viszonyok közöttük. A gyorsan fejlődő fiatalok 10 hónapos korukban kezdenek el a csapattak együtt vadászni.

Ivaréretté a szukák 2 éves, a hímek 3 éves korukban válnak. Ekkor elhagyják a szülőcsapatukat, és megpróbálnak újat találni, alkotni. A farkasok legfeljebb 13 évig élnek a természetes élőhelyükön, a születéskor várható élettartam azonban csak 5-6 év. A vadászat és a dominanciaharcok közben szerzett sérülések a leggyakoribb halálokok. Állatkertben közel 15 évig is élhetnek.

A farkasok és az emberek "együttélése" az őskortól különös viszonyt eredményezett: tiszteletet és rendkívüli, megalapozatlannak tűnő félelmet. Kevés állatnak van olyan rossz híre, mint a vérengzőnek és gonosznak ábrázolt farkasnak. Annak ellenére, hogy nagyon kevés ember elleni támadásról van tudomásunk. Igaz a háziállatokra nagy veszélyt jelentettek, és ez bőségesen elég okot jelentet eleinknek az ellenük vezetett irtóhadjáratokra. Manapság a vadállomány védelmével indokolják a vadászatuk szükségességét, bár a kutatások mind a jelentőségét bizonyítják a prédaállatok populációjának szabályozásában.

Európában, köztük a környező országokban is, csak szigetszerű populációit találhatjuk. Szerencsére ma már Magyarországon is védelmet élveznek, vagyis nem lövik ki a délről és északról átkóborolt egyedeket automatikusan. A jelek szerint Szlovákiából át is települt már pár egyed, a Gömör-Tornai karszton él egy falka, az Aggteleki Nemzeti Park területén.

A farkas alfajainak pontos száma ma sem tisztázott. Különösen az amerikai kutatók szorgoskodtak minél több alfaj megkülönböztetésében.